Az EU körforgásos gazdaságról szóló törvényének célja, hogy segítse Európát az erőforrások hatékonyabb felhasználásában azáltal, hogy az értékes anyagokat hosszabb ideig tartja forgalomban, növeli az újrahasznosított nyersanyagok felhasználását, és csökkenti az újonnan kitermelt erőforrásoktól való függőséget. Miközben azonban Brüsszel a jogszabályt készíti elő, egy nehezebb kérdés kerül a vita középpontjába: válhat-e Európa valóban körforgásos gazdasággá anélkül, hogy szembesülne az általa fogyasztott anyagok hatalmas mennyiségével?
A különbség fontos. Az újrahasznosítás csökkentheti az új nyersanyagok iránti keresletet, de egy gazdaság javíthatja az újrahasznosítási arányát úgy is, hogy közben egyre nagyobb mennyiségű nyersanyagot fogyaszt. Az EU számára – amelynek anyag-lábnyoma több mint egy évtizedes körforgásos gazdaságra irányuló politika ellenére is magas marad – ez olyan problémát jelent, amelyet a másodlagos anyagok piacának erősödése önmagában aligha tud megoldani.
Mi az EU körforgásos gazdaságról szóló törvénye?
Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy 2026 vége előtt elfogadja az EU körforgásos gazdaságról szóló törvényét. A törvény kijelölt céljai között szerepel az újrahasznosított termékek, anyagok és hulladékok határokon átnyúló mozgásának megkönnyítése, a kiváló minőségű újrahasznosított anyagok kínálatának növelése, valamint az ezek iránti kereslet ösztönzése Európán belül.
A Bizottság egyre inkább úgy tekint a körforgásos gazdaságra, hogy az nem csupán környezetvédelmi célkitűzés, hanem a versenyképesség, az erőforrás-ellátás biztonsága és az ipari ellenálló képesség kérdése is. Emellett azt is célul tűzte ki, hogy 2030-ra az EU-ban az anyagok körforgásos felhasználásának aránya elérje a 24%-ot.
Európa anyag-lábnyoma továbbra is magas
Az aggodalom abból fakad, hogy a körforgásos újrahasznosítás aránya csak a kép egy részét mutatja.
Az anyagi lábnyom azt méri, hogy az Európában fogyasztott áruk és szolgáltatások előállításához mennyi nyersanyagot nyernek ki a természetből az EU-n belül és kívül. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint 2024-ben az EU anyagi lábnyoma fejenként 14,1 tonna volt.
Ez napi szinten fejenként körülbelül 38,6 kilogramm anyagot jelent.
Annak ellenére, hogy évek óta folynak a körforgásos gazdaságra irányuló kezdeményezések, ez a mutató 2010 és 2024 között csupán 5,5%-kal csökkent. Az EEA a jelenlegi szintet fenntarthatatlannak tartja, és úgy véli, hogy jelentősen határozottabb intézkedések nélkül az elkövetkező évtizedben nem valószínű, hogy jelentős csökkenés következik be.
Ez az a kellemetlen háttér, amelyben az EU körforgásos gazdaságról szóló törvénye életbe lép majd.
Az újrahasznosítási arányok elrejthetik a fogyasztás növekedését
A magasabb körforgásos arány nem feltétlenül jelenti azt, hogy egy gazdaság kevesebb elsődleges erőforrást fogyaszt.
Vegyünk egy egyszerűsített példát. Ha egy gazdaság 100 tonna anyagot fogyaszt, és ebből 12 tonna újrahasznosított vagy újrafelhasznált forrásokból származik, akkor a körforgásos gazdaság aránya 12%. Ha később a teljes fogyasztás 150 tonnára emelkedik, miközben az újrahasznosított anyagok mennyisége 36 tonnára nő, a körforgásos gazdaság aránya eléri a 24%-ot.
Ugyanakkor az alapanyag-felhasználás is nőtt, 88 tonnáról 114 tonnára.
A számadatok csupán illusztrációs jellegűek, de az elv a lényeg. A körforgásos gazdaságra vonatkozó célérték az anyagfelhasználás összetételét méri. Nem szab felső határt arra, hogy egy gazdaság mennyi anyagot fogyaszt.
A körforgásos gazdaságnak nem csupán az újrahasznosításra van szüksége
Mindez egyáltalán nem csökkenti az újrahasznosítás jelentőségét. Sőt, éppen tisztázza annak helyét egy jól működő körforgásos gazdaságon belül.
Amennyiben a felesleges anyagfelhasználás elkerülhető, az elkerülésnek elsőbbséget kell élveznie. A termékeknek tartósságuk, javíthatóságuk és újrafelhasználhatóságuk révén továbbra is hasznosnak kell maradniuk. Amikor ez már nem kivitelezhető, az azokat alkotó anyagoknak – amennyiben lehetséges – továbbra is gazdasági szempontból hasznosnak kell maradniuk.
A probléma akkor merül fel, amikor a nagyobb hatékonyság egyszerűen csak nagyobb fogyasztást tesz lehetővé. Európa ugyan javíthat az anyagok visszanyerésén, de az általános kereslet olyan gyorsan növekszik, hogy ez elnyomja az elért eredményeket.
Az EU körforgásos gazdaságról szóló törvénye esetében a siker attól függ, hogy felismerik-e az egyenlet mindkét oldalát.
A műanyagok rávilágítanak Európa körforgásos gazdaságával kapcsolatos problémájára
Kevés anyag szemlélteti ezt a kihívást jobban, mint a műanyagok.
Ezek elengedhetetlenek a csomagolási, építőipari, közlekedési, egészségügyi és gyártási ágazatokban. Európa azonban továbbra is nagymértékben függ az új polimerek gyártásától, miközben jelentős mennyiségű, potenciálisan újrahasznosítható műanyagot veszít el az égetés és a hulladéklerakók miatt.
A Plastics Europe becslése szerint 2024-ben a körforgásos források az európai műanyagtermelés 15,8%-át tették ki. Az összegyűjtött műanyaghulladék újrahasznosítási aránya elérte a 29,6%-ot, de az összegyűjtött anyag 70,4%-a továbbra is hulladéklerakókba vagy égetőművekbe került.
Európa tehát egyszerre két problémával szembesül. Csökkentenie kell a felesleges új műanyag-fogyasztást, miközben javítania kell azon képességét, hogy begyűjtse, kereskedjen és újrahasznosítsa a gazdaságában már forgalomban lévő polimereket.
Ha az egyiket a másik nélkül végezzük el, a rendszer hiányos marad.
Az európai újrahasznosító vállalatok kapacitásválsággal küzdenek
A politikai vita mögött egy kellemetlen ipari valóság is rejlik.
Miközben Európa egyre nagyobb mennyiségű másodlagos nyersanyagot igényel, az újrahasznosító iparág egyes szektorai zsugorodnak.
A Plastics Recyclers Europe jelentése szerint az ágazat forgalma 2024-ben 5,5%-kal csökkent. Az előzetes adatok ezt követően az üzembezárások számának meredek emelkedését jelezték, amelynek következtében három év alatt közel egymillió tonnával csökkent az európai újrahasznosítási kapacitás.
Az alacsony költségű szűz polimerek, az olcsóbb importált újrahasznosított anyagok, a magas üzemeltetési költségek és a bizonytalan kereslet nyomás alá helyezték az európai üzemeket. Európa nem tudja csökkenteni a szűz nyersanyagoktól való függőségét, ha a megbízható alternatívákat előállító infrastruktúra kereskedelmi szempontból életképtelenné válik.
A másodlagos nyersanyagoknak valódi piacokra van szükségük
Éppen ezen a területen érhetné el az EU körforgásos gazdaságról szóló törvénye a legnagyobb azonnali hatást.
Az újrahasznosítóknak olyan gyártókra van szükségük, akik hajlandóak és képesek felhasználni az általuk előállított anyagot. A gyártóknak viszont hozzá kell férniük a megfelelő minőségű, specifikációjú, mennyiségű és eredetű anyaghoz.
Ehhez egyértelműbb minőségi szabványokra, hiteles nyomonkövethetőségre, megvalósítható „hulladékstátusz megszűnése” szabályokra, valamint arra a bizonyosságra van szükség, hogy az újrahasznosított anyag valóban megfelel a vele kapcsolatban támasztott követelményeknek.
Ez azt is jelenti, hogy foglalkozni kell egy széttagolt piaccal, amelyen előfordulhat, hogy egy országban rendelkezésre áll a megfelelő anyag, míg egy másik országban a vevőnek nehézségeket okoz annak megtalálása, minősítése vagy jogszerű szállítása.
WasteTradeezen a területen működik. Piactere összeköti a hulladéktermelőket az ellenőrzött újrahasznosítókkal és a végfelhasználókkal, miközben a tranzakcióba integrálja a logisztikát, a jogszabályi előírások betartását és a biztonságos fizetési módokat.
Az EU körforgásos gazdaságról szóló törvényével való összefüggés gyakorlati jellegű: a másodlagos nyersanyagok csak akkor helyettesítik az elsődleges erőforrásokat, ha eljuthatnak azoktól a vállalkozásoktól, amelyek birtokolják őket, azokhoz a vállalkozásokhoz, amelyek felhasználni tudják őket.
A körforgás az anyagmozgástól függ
A szaknyelv miatt a másodlagos nyersanyagok fogalma elvontnak tűnhet. A valóságban azonban a körforgásos gazdaság a gazdasági döntésektől függ.
Előfordulhat, hogy egy újrahasznosító vállalkozásnak van megfelelő mennyiségű HDPE-, PET- vagy polipropilén-hulladéka. Egy gyártónak pedig éppen erre az anyagra lehet szüksége. Hacsak a két fél nem talál egymásra, nem állapodik meg a műszaki előírásokban, nem épít ki bizalmat, nem teljesíti a hulladékszállítási követelményeket és nem szervezi megközlekedés, az anyag nem válik körforgásos tranzakcióvá.
A WasteTrade-et éppen ennek a piaci problémának a megoldására hozták létre.A platformösszeköti a hitelesített vevőket, eladókat és fuvarozókat a nemzetközi piacokon, és kezeli az ügyletekhez kapcsolódó jogi előírások betartását és a logisztikát. A hirdetéseket a vonatkozó bázeli és HS-osztályozásokhoz rendelik hozzá, segítve ezzel a vállalkozásokat abban, hogy meghatározzák, hogyan szállíthatók az anyagok jogszerűen az egyes joghatóságok között.
Ez a funkció egyre nagyobb jelentőségre tesz szert, miközben az EU igyekszik létrehozni a másodlagos nyersanyagok valódi egységes piacát. Az újrahasznosítási kapacitás önmagában nem biztosítja a körforgásos gazdaságot, ha a felhasználható anyagok nem jutnak el a megfelelő végfelhasználóhoz.
A nyomonkövethetőség az anyag szerves részévé válik
Az újrahasznosított anyagok iránti megnövekedett kereslet a származás és a minőség tekintetében is kérdéseket vet fel. A gyártóknak biztosnak kell lenniük abban, amit vásárolnak, míg a szabályozó hatóságoknakmegbízható bizonyítékamikor az újrahasznosított anyagok arányára vonatkozó követelmények kötelezővé válnak.
A WasteTrade üzleti modellje tükrözi ezt a változást. Az ellenőrzött üzleti partnerek, a strukturált anyaginformációk és az integrált megfelelés csökkentik a nemzetközi hulladékkereskedelemmel kapcsolatos bizonytalanságok egy részét. A „Digital Product Passport” funkciója úgy lett kialakítva, hogy az anyag származására vonatkozó információkat megőrizze, miközben a szállítmány az értéklánc mentén halad.
Minél nagyobb értéket kap az újrahasznosított anyagok aránya az európai jogszabályok szerint, annál fontosabbá válik a hiteles ellenőrzés.
A körforgásos piacok a bizalomtól éppúgy függenek, mint a szállítási mennyiségtől.
Az alacsonyabb fogyasztás mellett is szükség van újrahasznosított anyagokra
A vita könnyen olyan téves dilemmába torkollhat, amely a fogyasztás csökkentése és az újrahasznosítás javítása között választást kényszerít.
Európának mindkettőre szüksége van.
Egy alacsonyabb anyagfelhasználású gazdaságnak továbbra is szüksége lenne műanyagokra, fémekre, papírra és egyéb erőforrásokra. A cél nem az anyagfelhasználás teljes megszüntetése kell, hogy legyen, hanem a felesleges elsődleges erőforrás-fogyasztás elkerülése, valamint a gazdaságban már meglévő anyagokból a lehető legnagyobb érték kiaknázása.
Ehhez olyan piacokra van szükség, amelyek képesek a hulladékot nyersanyagként kezelni, nem pedig pusztán eldobandó anyagként.
A csatlakoztatás révénvállalkozásokamelyek újrahasznosítható anyagot tartalmaznak, ésújrahasznosítókés azoknak a végfelhasználóknak, akik új, produktív életet tudnak biztosítani neki, a WasteTrade a körforgásos gazdaság egyik alapvető kereskedelmi feltételét valósítja meg: az értékes anyagoknak kell lennie egy olyan helynek, ahol hasznosítani lehet őket.
Az EU körforgásos gazdaságról szóló törvényének mindkét oldalt figyelembe kell vennie
Az EU körforgásos gazdaságról szóló törvénye lehetőséget kínál az európai erőforrás-politika egyik régóta fennálló hiányosságának orvoslására.
Elengedhetetlen az újrahasznosítási piac megerősítése. Európának életképes újrahasznosító vállalkozásokra, megbízható másodlagos nyersanyag-ellátásra, nagyobb gyártói keresletre, valamint olyan szabályokra van szüksége, amelyek lehetővé teszik a visszanyert erőforrások hatékony határon átnyúló mozgását.
Az azonban, hogy több anyagot újrahasznosítunk, nem szolgálhat ürügyül arra, hogy folyamatosan egyre többet fogyasszunk belőle.
Ha Európa megduplázza a körforgásos gazdaság arányát, miközben az általános anyag-lábnyoma továbbra is makacsul magas marad, az eredmény ugyan jelentős lesz, de nem teljes.
Egy hiteles körforgásos gazdaságnak végső soron csökkentenie kell az elsődleges erőforrások iránti igényt, miközben meg kell őriznie a már kitermelt erőforrások értékét.
A WasteTrade önmagában nem képes véghezvinni ezt az átállást. Jelentősége abban rejlik, hogy a rendszer egyik alapvető elemét hatékonyabban működteti: összeköti az anyagokat a kereslettel, és támogatja azt a szabályoknak megfelelő áramlást, amely szükséges ahhoz, hogy az anyagok termelő célokra továbbra is felhasználhatók maradjanak.
Az EU körforgásos gazdaságról szóló törvényének igazi próbája az lesz, hogy sikerül-e összekapcsolnia a rendszer ezen elemeit, és olyan gazdaságot teremt-e, amely nem csupán hatékonyabban kezeli a hulladékot, hanem eleve alapvetően hatékonyabban használja fel az anyagokat.





